A KSH szerint a legutóbbi, 15 évvel ezelőtti nagy lakásépítési hullám idején, vagyis 2003-2004 körül a 40 négyzetméternél kisebb lakások aránya már 7 százalékra nőtt az öt évvel azelőtti 3 százalékról. Azóta ez az arány bizonyosan tovább emelkedett (bár KSH-s mutató nincs erre), különösen azért, mert a kis alapterületű lakások a legjobban bérbe adhatók, s ezeket keresik leginkább a befektetők. Márpedig Budapesten a vásárlók 30-40 százaléka ilyen volt az elmúlt 3-4 évben.

 

A lakásárak folyamatos drágulása miatt a saját célra vásárlók is egyre nagyobb arányban mondanak le a nagyobb alapterületről a több szoba javára. Az igényekre válaszolni igyekvő lakásberuházók növelték a közepes és kisebb lakások arányát egy-egy projekten belül. Nem jellemző azonban, hogy engednék tologatni a válaszfalakat a még több szoba érdekében. Nincsenek rászorulva, a kereslet ugyanis annyira masszív, hogy a vevőjelöltek általában elfogadják a felkínált szobakiosztást, a nagy fejlesztők pedig eleve viszonylag széles kínálatot alakítanak ki egy nagy társasházi projekten belül.

Az OTÉK 1997-es rendelkezéseit 2008-ban úgy módosították, hogy nem 6, hanem már 8 négyzetméter a legkisebb lakószoba méret. Ez alatt csak gardróbnak vagy hálófülkének lehet nevezni és eladni. Fontos változás az is, hogy ha egy légtérben van a nappali és a konyha/étkező, akkor a nappalinak legalább 16 négyzetméternek kell lennie. Korábban a fejlesztők trükköztek és egy amerikai konyhás nappalinál a két funkciót együtt számolták. Ma már egyébként jellemző a 24-26 négyzetméteres nappali+konyha egy térben, helyenként 28-30 négyzetméterre is van példa.

 

Forrás: https://www.portfolio.hu/ingatlan/lakas/kisebb-lakasok-tobb-szobaval-mi-folyik-a-magyar-epitoiparban.316189.html