“Erre a kamatra hosszú távon építhetsz!" - hangzik egy magyar bank hirdetése, amivel a fix kamatozású lakáshiteleit terjeszti. Eközben egy másik még egy aranyos kutyát is bevet a lakáshiteleinél, azt állítva, hogy az "állandóság teremt igazi otthont". Remekül hangzik, de tényleg jobban megéri a fix kamatozású lakáshitel? A továbbiakban ezt a kérdést járjuk úgy körbe, hogy az elméleti megoldáson túl praktikus tanáccsal is elősegítsük a hiteligénylők és a bankok egymásra találását.

A devizahitelezés kellemetlen tanulságai után nem meglepő, hogy a magyarok különösen óvatosak próbálnak lenni minden hitelfelvételnél. A hitelezési aktivitás lassú élénkülésén túl ez abból is látszik, hogy immár az új lakáshitelek felénél a hosszabb kamatperiódust részesítik itthon előnyben. Nem lennénk meglepve, ha ez a tendencia még tovább erősödne, hiszen sokan gondolhatják úgy, hogy ilyen nyomott fix kamatok mellett, sokkal biztonságosabb már nem lehet egy lakáshitel. 

Sokszor hallani olyan hétköznapi tanácsot, hogy a mára kialakult alacsony kamatkörnyezet ideális lehetőséget nyújt a lakáshitelünk fixálására. Ezzel szemben pedig olyan ellenérvek szoktak felmerülni, hogy a jegybankunk laza irányultsága mellett még hosszan számíthatunk az alacsony kamatokra, ezért nem éri meg a fix hitel a felárát. 

Hogyan lehet eldönteni, hogy melyik a jobb választás?

 

Amennyiben előre tudnánk, hogy a jövőben miként alakul a lakáshitelünk referenciapontjaként használt bankközi kamatszint (a BUBOR kamatok), akkor igen könnyen eldönthetnénk, hogy a fix vagy a változó kamatozású konstrukcióval fizetünk-e összesen kevesebbet. Ha egy végig fix kamatú hitellel állunk szemben (eltekintve a kamatfelár változtathatóságától), akkor kiszámíthatjuk, hogy azzal milyen változó kamatpálya egyenlő. Másként szólva: meg tudjuk mondani, hogy milyen kamatemelési ütem kell, hogy bekövetkezzen, ami mellett ugyanannyit fizetünk összesen vissza a fix kamattal, mint a változóval. 

 

 Azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy már pusztán a piaci swapok megfigyelésével tájékozódhatunk afelől, hogy az egyre népszerűbb fix lakáshitelek valóban megérik-e a felárukat, vagy sem.

Természetesen azon túl, hogy melyik konstrukcióval fizetünk majd összesen kevesebbet, felmerülhetnek biztonságossági szempontok is.

Sokan tarthatnak a változó törlesztőrészletektől, amik mérlegelése már egyedi megközelítést igényel (például, hogy mekkora a jövedelmünk a törlesztőnkhöz képest).

Azt ugyanakkor kijelenthetjük, hogy egy átlagos lejáratú lakáshitelnél a változó kamatokból eredő kockázatok a legjobb tudásunk szerint kisebbek, mint például az itthon keserűen megtapasztalt árfolyamváltozásból származóak.

A referenciakamatok duplázódása egy átlagos hosszúságú forinthitelnél nem jár a törlesztőrészletek duplázódásával, ráadásul a kamatkörnyezetről jó okunk van azt feltételezni, hogy elszabaduló infláció híján, nem lesz se túl változékony, se pedig tartósan emelkedő.

Ezzel természetesen nem szeretnénk a forintalapú kamatkockázatot jelentéktelennek beállítani, pusztán a másfajta természetére utalni.

A  magyar pénzintézetek sok esetben vaskos felárat kérnek a fix hitelek nyújtotta pluszbiztonságért.

A Magyar Nemzeti Bank kutatása szerint mindez ráadásul hazai sajátosság: eredményeik szerint itthon a fix lakáshitelek felára jóval nagyobb, mint a környező országokban.

Mi ezért mindenkit arra ösztönöznénk, hogy járjon utána a fixálás valós költségeinek, és aszerint mérlegelje, hogy mi jelent még számára elfogadható kockázatot egy hitel törlesztésénél.

 

Forrás:http://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/lakast_vennel_igy_donts_a_fix_es_a_valtozo_hitelkamatok_kozott.1.238090.html